A bontási hulladék frakciói EWC-kód szerint

Tudástár · Szerző: Bauman Raymond Attila (Kézi és Gépi Bontás) · Frissítve: 2026. október 9.

Mi az EWC-kód, és miért fontos bontáskor?

Az EWC-kód az európai hulladékjegyzék hatjegyű azonosítója, amely minden hulladékfajtát egyértelműen besorol; az építési-bontási hulladékok a 17-es főcsoportba tartoznak. A kód alapján dől el, melyik átvevő fogadhatja a hulladékot, milyen kezelési útvonalra kerül, és mi kerül a szállítólevélre.

A kód szerkezete: az első két számjegy a főcsoport (17 – építési és bontási hulladék), a második kettő az alcsoport (például 01 – beton, tégla, cserép, kerámia), az utolsó kettő a konkrét hulladékfajta. A csillaggal jelölt kódok (például 17 06 05*) veszélyes hulladékot jelölnek.

Az építési-bontási hulladék kezelésének és nyilvántartásának részletszabályait a 45/2004. (VII. 26.) BM–KvVM együttes rendelet tartalmazza (hatályos szövege ellenőrizendő).

Melyek a bontási hulladék fő frakciói?

Egy átlagos lakóépület bontásánál kilenc frakció fordul elő a leggyakrabban; ebből nyolc nem veszélyes, egy – az azbeszttartalmú építőanyag – veszélyes.

Mitől lesz tiszta egy frakció?

Egy frakció akkor tiszta, ha csak az adott anyagot tartalmazza: a téglában nincs fa és fém, a betonban nincs szigetelés, a fában nincs sitt. Ezt nem utólagos válogatással, hanem a bontás sorrendjével lehet elérni.

• A könnyű anyagok előre jönnek: szigetelés, burkolat, álmennyezet, lambéria – kézzel, a gépi bontás előtt.
• A fém előre jön: csövek, radiátorok, bádogozás, vezetékek – kézzel, a közművek leválasztásának igazolása után.
• A tető külön fázis: cserép, léc, gerenda külön halomba.
• A gépi fázisban válogató markoló segít a tégla és a beton szétválasztásában.

A sorrend részleteit a kézi előbontás és gépi bontás szolgáltatásoldal írja le, a frakcióalapú bontás egészét a szelektív bontás oldal.

Milyen anyagok nem szerepelnek a fenti listában?

A bontáskor több olyan anyag is előkerül, amelyre a fenti kilenc kód nem vonatkozik: gipszalapú anyagok, szigetelőanyagok, bitumenes lemezek, műanyagok, kábelek, festékes, ragasztós rétegek. Ezeket külön gyűjtjük, és a pontos besorolásukat minden esetben az engedélyes átvevővel egyeztetjük, mert a helyes kód az anyag összetételétől és szennyezettségétől függ.

Ugyanez vonatkozik a régi házak sajátos anyagaira: a padlásfödém salakos feltöltésére, a vályogtörmelékre, a nádra és a pelyvás tapasztásra. A tiszta vályog agyag-föld jellegű, de besorolását mindig az átvevővel kell egyeztetni. A vályogház sajátosságairól a vályogház bontásának sajátosságai cikk szól.

Hogyan kell kezelni az azbeszttartalmú hulladékot?

Az azbeszttartalmú építőanyag (17 06 05*) veszélyes hulladék: csak a jogszabályi feltételek teljesítése után bontható, és a többi frakciótól teljesen elkülönítve kell csomagolni, szállítani és átadni. A 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet szerint az azbeszttel járó munkát a munkáltató a megkezdés előtt 15 nappal írásban bejelenti a munkavédelmi hatóságnak, azbeszttartalmú épület bontásához vagy azbeszt eltávolításához pedig a rendelet 11. §-a szerinti munkatervet kell mellékelni.

A kombinált bontásnál ez a sorrendet is meghatározza: ha a tetőn pala van, az azbesztes fázisnak le kell zárulnia, mielőtt a többi bontás elindul. Az azbeszthulladék csomagolásáról és szállításáról az azbeszthulladék kezeléséről szóló cikk ad részletes tájékoztatást.

Hogyan tároljuk és szállítjuk el a frakciókat?

A frakciókat a bontás helyén külön halomban, konténerben vagy zsákban gyűjtjük, és frakciónként, külön szállítással juttatjuk el az engedélyes átvevőhöz. A tárolás módját a telek mérete, a megközelítés és a mennyiség határozza meg.

A konténereket és a halmokat megjelöljük, és a munkavezető a rakodásnál ellenőrzi, hogy idegen anyag ne kerüljön a tiszta frakcióba.

Mitől függ a keletkező hulladék mennyisége?

A hulladék mennyiségét az épület szerkezete és beépített anyagtömege, a falak vastagsága, a födém és az alap anyaga, a padlásfeltöltés, valamint a bontott anyag fellazulása határozza meg. A lebontott anyag térfogata nagyobb, mint a beépített szerkezeté, mert a törmelék a darabok között hézagokkal halmozódik – ezt a konténerek és a szállítás tervezésénél figyelembe kell venni.

Egy régi, vastag falú, padlásfeltöltéses ház jellemzően több és nehezebb hulladékot ad, mint egy azonos alapterületű könnyűszerkezetes épület. A pontos mennyiséget a felmérésen becsüljük meg, a tényleges mennyiséget pedig a szállítólevelek igazolják. A költségoldali vonatkozásokról a kalkulátoros oldal konténer vagy teherautó cikke ír.

Mi lesz a frakciókkal a telek elhagyása után?

A tiszta ásványi frakciók (beton, tégla, keverék) jellemzően törés után újrahasznosított építőanyagként térnek vissza, a fém és az üveg saját kezelési útvonalon megy, a kevert hulladék kezelése pedig a legkötöttebb. A törés történhet az átvevő telepén vagy – nagyobb mennyiségnél – mobil törővel a helyszínen.

A helyszíni törés feltétele a tiszta bemeneti anyag: a törőbe nem kerülhet fa, fém, műanyag vagy szigetelés. A technológiáról a gépi bontási szakoldal helyszíni törésről szóló cikke ír. A mi feladatunk a kombinált bontásnál az, hogy a frakciók ehhez elég tiszták legyenek.

Hogyan kezelendők a fém, a fa és az üveg?

A fém, a fa és az üveg a kézi előbontás fő frakciói: mindhárom akkor kezelhető jól, ha a gépi bontás előtt, leszereléskor kerül külön.

• Vas és acél (17 04 05): radiátorok, csövek, bádogok, acélgerendák, kapuk, betonacél. Darabolva, külön halomban gyűjtjük; a betonacélt a vasbeton bontásakor a bontóolló választja le.
• Fa (17 02 01): nyílászáró-tokok, lécek, gerendák, deszkázat. A szegeket nem kell eltávolítani, de a fa nem keveredhet a sittel; a festett, impregnált fa besorolását az átvevővel egyeztetjük.
• Üveg (17 02 02): ablak- és ajtóüveg. Kézzel, lehetőleg törés nélkül szedjük ki, és zárt tárolóban gyűjtjük, mert a halomban balesetveszélyes.

Ezeknek a frakcióknak a tisztasága közvetlenül a bontási sorrenden múlik; erről a kombinált bontás ütemezése cikk ír részletesen.

Mi a teendő a régi házak sajátos anyagaival?

A régi házakban három anyag okoz rendszeresen fejtörést: a padlásfödém salakos vagy földes feltöltése, a nádstukatúr és a kátránnyal, bitumennel kezelt szigetelőrétegek. Ezeket a többi frakciótól elkülönítve gyűjtjük, mert bármelyik beszennyezheti a tiszta ásványi frakciót. A feltöltést zsákolva, a nádstukatúrt a födém bontásakor külön, a bitumenes rétegeket a tetőbontás vagy az aljzatbontás során választjuk le, és mindegyik besorolását az átvevővel egyeztetjük.

Milyen dokumentumokat kap a megrendelő?

A megrendelő a bontás végén frakciónként szállítólevelet és az engedélyes átvevő átvételi igazolását kapja meg. Ezek bizonyítják, hogy a hulladék szabályos kezelésre került, és nem illegális lerakóra.

• Szállítólevél: a hulladék fajtája (EWC-kód), mennyisége, a szállítás dátuma, a feladó és az átvevő.
• Átvételi igazolás: az átvevő igazolja, hogy a hulladékot átvette.
• Nyilvántartó lap: a 45/2004. (VII. 26.) BM–KvVM együttes rendelet szerinti nyilvántartás (hatályos szövege ellenőrizendő) – a kötelezettség a munka jellegétől és a mennyiségtől függ, ezt a felmérésnél tisztázzuk.

Ha bármilyen hatósági eljárásban (például a bontás utáni ingatlan-nyilvántartási ügyben) szükség lenne rájuk, ezek a dokumentumok igazolják a hulladék útját.

Mit jelent a hulladék a megrendelő felelőssége szempontjából?

A megrendelő számára a legfontosabb, hogy a bontási hulladék igazoltan engedélyes átvevőhöz kerüljön – a szállítólevelek és az átvételi igazolás ennek bizonyítékai. Ha a hulladék egy illegális lerakón köt ki, az nemcsak környezeti kár, hanem a telek tulajdonosa számára is kellemetlen következményekkel járhat (a felelősség részletei a hatályos szabályok szerint ellenőrizendők).

Ezért érdemes már az ajánlatkéréskor rákérdezni, hová kerül a hulladék, és a munka végén ellenőrizni, hogy a frakciónkénti dokumentáció hiánytalan-e. A teljes körű bontás csomagunkban ez a dokumentáció a szolgáltatás része.

Melyek a leggyakoribb hibák a bontási hulladék kezelésében?

A leggyakoribb hiba, hogy a bontás sorrendje nem a frakciókhoz igazodik, ezért minden egy halomba kerül; a második, hogy a gyanús anyagokat senki nem méri fel előre.

1. Kézi előbontás kihagyása: a nyílászárók, a gépészet és a tető a gépi bontással együtt kerül a sittbe.
2. Padlásfeltöltés a falsittben: a salakos, földes feltöltés beszennyezi a téglafrakciót.
3. Fel nem ismert pala: egy melléképület vagy egy kéménycső azbesztcementje bekerül a kevert hulladékba.
4. Hiányzó dokumentáció: a megrendelő nem kap szállítólevelet, így nem tudja igazolni, hová került a hulladék.
5. Kommunális hulladék a konténerben: háztartási szemét, textil, bútor a sittkonténerben.

A régi házak bontásánál tipikus további buktatókat a hibák régi házak bontásánál blogcikk gyűjti össze.

Források

• 45/2004. (VII. 26.) BM–KvVM együttes rendelet – Nemzeti Jogszabálytár
• 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet – Nemzeti Jogszabálytár
• Azbesztexpozíció bejelentése – Kormányhivatalok